Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


family---xmas---1e5nl-10q---normal.jpg 

KÖSZÖNTELEK KEDVES OLVASÓ!

 Néhány mondatban engedjétek meg, hogy bemutatkozzam.

Margó a nevem, és 72 éves vagyok. Egy vidéki szép kisvárosban élek kutyuskáimmal, kedves emberek között. 4 éve hagytam ott Budapestet, és jöttem el a csendbe, a jó levegőre, kertészkedni. 64 éves voltam, amikor elpusztult a kiskutyám, és bánatomban vettem egy számítógépet, hogy a kutya halála okozta űrt kitöltsem. Azóta sok minden történt, a seb begyógyult, mert két rosszaság gyógyítja immár 9. éve. Családom Pesten él, vagy én megyek, vagy ők jönnek. 
Kérlek nézzétek el nekem az összes hibát, mert még csak most próálkozom a blogkészítéssel, ez az első.
Mivel szeretek olvasni, találtam a könyvtárban egy nagyon érdekes könyvet, aminek az a címe, hogy "A kutyák szőrös gyerekek". Mivel nekem is van kettő, elkezdtem figyelni  a viselkedésüket,igy hát  őróluk szól az első bejegyzésem.

SZŐRÖS GYEREKEIM 

Mintegy 10 évvel ezelőtt pusztult el kiskutyám Tücske, egy kis tacsi keverék aki 14 évig élt velem jóban, rosszban. Unokámat is nagyon megviselte, hiszen egyidősek voltak, együtt nőttek fel, nagyon szerették egymást.

Én hatalmas ürt éreztem a lelkemben és a lakásban is csak tébláboltam. Vettem egy számítógépet, és elkezdtem tanulgatni.beautiful-frame---1e5nl-10s---normal.jpg

Kb. két hét telt el, amikor unokám átküldött egy kutyus fényképét azzal, hogy azonnal el lehet hozni. Felhívtam a menhelyet, még házhoz is hozták Egy kicsit nagyobb volt mint Tücsike, de sebaj. Elveszetten álldogállt az ajtóban, nézett, figyelgetett. Majd egy ugrással az ágy végében termett, és ott is maradt. Pedig vettem neki kosarat, szépen kibéleltem, de az bizony nem kellett, jobb volt a lábamnál.

 

Nagyon rossz idegállapotban volt, mert mikor sétálni mentünk nagyon félt. Egy -két háznyit tudtunk csak haladni. Fel lett adva a lecke. Minden nap egy-két házzal tovább. Ez tartott kb. két hétig, azután már vittem mindenfelé, hogy ismerje meg a környéket. Legjobban az udvaron szeretett lenni, /persze mindenki kényeztette/ majd egyszercsak kiült a lépcsőre, kihúzta magát mint egy kis hercegnő.  Igy lett a neve Sziszi

orzom-a-hazat.jpg

 Teltek múltak a napok, hetek, nekem dolgozni kellett menni, őnagysága sajnos egyedül volt otthon. Kiraktam az előszobába, szende jó kislány sértődötten bebujt a kosarába, megvárta míg elmegyek. Aztán munkába lendült.  Estére „Tájkép csata után” fogadott. Pisi, kaki, tapétaszaggatás, törés, zúzás, mint ahogy az egy 9 hónaposnál szokás. Minden áldott este séta, kaja, takarítás, úgy este 9-ig. A séta az gyalog galopp volt, hogy utána le tudjak rogyni kicsit kötögetni. Ez így ment hosszú heteken keresztül, mígnem egyszer hazaérve látom a szobaajtó tárva nyitva, a heverőből a szivacs kitépkedve, a kötésem legombolyítva, s a kisasszony ártatlan képpel ül a közepébe.  Na akkor elpattant egy húr, egy idegszálam, nem tudtam nevessek vagy visszavigyem ahonnan jött. Nagyon elvertem a seggit egy újsággal, de majdnem kiröhögött.

Egy napon, amikor már a remény egy szikráját sem láttam, megjelent a TV-ben az indián orvos,a Suttogó, aki sok mindenre megtanított engem. Ittam a szavait, és gyakoroltam a kutyán. Hála istennek siker koronázta munkásságomat, mert Sziszi nagyon okos volt, és vette a lapokat.  Nagyon elégedett lettem magammal, de a pünkösdi királyságom csak két napig tartott, mert egy reggeli sétánál  megtépte a barátnőm kutyáját.  Akkor elhatároztam, hogy kerülő utakon fogunk járni, hogy ne találkozzunk senkivel.

Imáim meghallgatásra találtak, mert egy napon becsöngetett egy vizsla fiú gazdija, hogy nem e lenne kedvünk együtt játszani, tud egy jó helyet. Attól kezdve mindég odamentünk, nagyon jó hely volt. A fiúcska is hasonló cipőben járt, már ami a természetét illette, így a két  jómadár nagyon megértette egymást, és éveken át hóban, napsütésben együtt játszottak.

kepeim-002.jpg

Szóval tényleg olyanok voltak mint a rossz gyerekek. Aztán ahogy múlt az idő szépen, lassan megnyugodott, szerethető kis állat lett belőle. Amikor már azt hittem kezd minden rendbe jönni, akkor robbant a bomba. De jó nagyot.
Jött a karácsony és vártam az unokámat, káposztát főztem, sütit sütöttem. Szépen megterítettem, mindent odakészítettem, de még ki kellett szaladnom a közértbe. Gyanútlanul még beszélgetni is megálltam. Otthon aztán ami fogadott az  az enyém volt. A  hatalmas lábos káposztából csak annyi maradt, hogy nekem hagyott egy pár falatot, süti sehol. Egy nagy, kerek labda hevert a sarokban, aki Sziszi névre hallgatott. Nagyon kikapott. Én kis naiv, azt hittem ez egy egyszeri alkalom volt, egy frászt.Sétáltunk az utcán, egy kosárból szerzett egy fél kiló kenyeret. Bocsánat, kifizetem. Attól kezdve százasokkal sétáltam. Jövök haza piacról,
 
Ricotta sajt hopp, ki a kosaramból. Húsvétkor megvárta míg megfől a sonka, kinn kergetőztünk az udvaron, szájában a sonkával,. Ő nyert. És még sorolhatnám. Teljesen mindegy volt hogy mi, csak ehető legyen.
 
Ez így ment éveken keresztül, de én mint a jó anya minél több hülyeséget csinált annál jobban szerettem. Minden cselekedetét megidealizáltam.A lopásról – ha szíjat hasítottam belőle – akkor sem szokott le. Most már ketten csinálják, mert lett mégegy

kepeim-153.jpg

 
Jó sorsom úgy hozta, hogy otthagytam Budapestet, és eljöttem vidékre a csendbe, a zöldbe a jó levegőre, egy aranyos kis házba, ahol 2OO négyszögöles telken konyhakertészkedem. Amikor letettem a foglalót, már tudtam, hogy még egy kutyust kiveszek a menhelyről, hogy ennek a kis rosszaságnak legyen egy játszópajtása, és egy kutyával kevesebb legyen az árvaházban.
 
Mindenképpen fiúcska kellett, hogy a békesség is meglegyen, meg ő olyan kedves volt a Sziszivel, ahogy meglátta adott neki egy puszit. Mert a kiválasztás is tudatosan történt – gondoltam én – odavittem Sziszit, hogy akivel szimpatizálnak, azt hozzuk.
Én nem ezt a kutyust akartam, sokat vicsorgott a többiekre, mindég harapásra kész állapotban volt. Sziszikének ő tetszett, hát legyen, meg a gondozó hölgy is rábeszélt. /örök hála neki/. Költözéskor bementünk érte, feltettük a teherautóra és a házig meg sem álltunk. 8O km-t utazott a szerencsétlen a csomagok közt, egy tál vízzel, a nagy nyári melegben, amit kiborított és a tálat is összetörte. /Kezdetnek nem is rossz./
 
Amikor megérkeztünk, elvittem őket felfedező körútra, -persze külön-külön – azután kieresztettem a kertbe. Olyan játékba kezdtek, mintha örök életükben ismerték volna egymást. Nagyon boldog voltam, hogy jól kijönnek egymással. Jocikám egy erdélyi kopó keverék, ivartalanított szépfiú, sötét-világos rajzos szőrrel, Sziszi meg egy szőke kislány. Jocika hosszú, 44-es lábai miatt nagyobbnak látszik. Első éjszakáján édes volt, és nagyon megható, felébredt, körülnézett, azt sem tudta hol van.
elso-ejjel-uj-otthonomban.jpg
 
Velem nagyon távolságtartó volt, csak az ételt fogadta el, de tudtam, hogy fél. Mindentől félt, egy hirtelen mozdulattól, a szélfútta ágtól, hangoktól, de azért ismerkedett a kinti világgal. Még hallgatag volt. Jött –ment, szaglászott, s ha úgy gondolta baj van, szorosan új barátnője mellé állt. Sziszi ezt a helyzetet kellőképpen ki is használta. Ami ganéságot ő tudott, arra szép, fokozatosan megtanította Jocit. Fenn állt a könnyű Katit……..szindróma. Én úgy gondoltam, hogy Jocika nem egy észlény, próbáltam tanítgatni, de nagyon sokáig tartott még valamit felfogott. Olyan volt mint a gyerek az iskolában, velem volt, de csak testben, lélekben valahol máshol kalandozott.Új nevét is sokára tanulta meg, sokat foglalkoztam vele. Ez Sziszinél betette a kaput, mert olyan féltékeny lett, hogy azt hittem belehal. Pedig én nagyon igyekeztem, mindenből egyformán kaptak mint a testvérek, még a simogatást is számoltam. Ez tart a mai napig, de abban nyilvánul meg, hogy amerre megyek Sziszike mindég velem jön. Joci pedig kalandozik, igazi fiú. Nekem fiúgyerekem van, és össze tudom hasonlitani Joci viselkedését avval, amikor fiam olyan 5-6 éves lehetett, ugyancsak egyforma természetüek. Sziszike bújós kismacska, puszilkodós, Jocika visszahúzódó komoly férfi, de csak velem, mert ha kell odacsap. Tudniillik, ő nagyon lassan evett, (volt egy beteg foga) és Sziszi úgy gondolta, hogy szabad a vásár, gyorsan behapzsolta a sajátját, és el akarta venni a Jociét is ami nem ment simán mert Joci résen volt, úgy megtépte, hogy feldagadt a füle, orvost kellett hivni. Ez megtörtént mégegyszer, akkor vér is folyt. Rá kellett jönnöm, hogy ez a fiú nem is olyan mamlasz. Sziszi azóta tiszteletbe tartja Joci minden kajával kapcsolatos mozdulatát, ha a hapsi eszik, ő leül és kivár.    
 
ha-a-ferfi-eszik....jpg

Hála Istennek mindent megesznek amit eléjük teszek, meg ami a kertben található, szisztematikusan, délutáni programként járnak szilvát szedni. Ott is Sziszi átengedi Jocinak ami hozzá közelebb van. Soha nem gondoltam volna, hogy így megneveli. Szó szerint tiszteletben tartja egyéb vonatkozásokban is. Reggel és a már hűvösebb esti órákban szoktak egy nagyot játszani /ez birkózás, őrült futás/ fel kell őket hergelni ha maguktól nem megy, mert mozogni muszály. Sziszi mindég kapható, Joci csak akkor játszik, ha úri kedve úgy tartja. Bár már kezdeményez ő is. Ilyenkor aztán 1OO km/órás sebességgel rohannak, amerre járnak mintha tornádó söpört volna, törnek, zúznak, kő kövön nem marad. Az itteni emberek tiszta hülyének néznek, mert minden növényemet letarolnak. Sebaj, majd nől új, de ők legyenek boldogok.

E kis intermezzó után térjünk vissza arra, hogyan fogadott kegyeibe engem is az én szőrös fiam.

Kövezzetek meg, de mind a két nagy ló velem van a szobában. A hátsó szobában alszom, és oda tettem az ő helyüket is.Sziszi természetesen a lábamnál, nyáron az előszobában a kanapén, Jocika alatta a földön, télen a szobában.

Arról van szó, hogy úgy egy év múlva egyik reggel arra ébredtem, hogy Joci megnyalta a kezem, ki kellett neki menni. Ez volt az első közeledése,. ekkor tudtam, hogy anya lettem. Eddig a pillanatig csak az ennivalót fogadta el, és nagyon örült ha mentünk sétálni, tovább semmi barátkozás, elvonult. Nagyon sokat beszéltem hozzá, hogy nyiljon meg, de el kellett telni még egy évnek, hogy tökéletesen elfogadjon, és necsak etető gondozó legyek, hanem úgymond haver is. Rengeteg munkám van benne, de megérte.Ez úgy kezdődött , hogy Sziszivel sokat fociztunk, Joci nem ismerte a labdát, nem tudott játszani, attól is félt. Egyszer vette a kislabdát a szájába de kiköpte, mintha darázs csípte volna meg. Viszont ahogy mi fociztunk odaült, és ő is kérte a jutalom falatot, tehát már bekapcsolódott. /Sose tanult meg labdázni./

ruhak-188.jpg

Tehát most ott tartunk, hogy Joci is kedves, barátságos jó kis haver, de nem viszi túlzásba. Viszont tud táncolni, mondom neki táncolj cig ány, Úgy rázza a fenekét, meg csóválja a farkát hogy úgy néz ki mintha táncolna. Dörgölőzik, mint a cica.Nagyon jó házörző mind a kettő, Jocikának lassan megjött a hangja is, már-már tulságosan is. Mivel ivartalanitva van kukorékol, sokan ki is nevetik ezért, de nem baj. Ez legyen a legnagyobb hibája. Holdfényes nyári estéken a kert hátsó sarkában összegyülik a csapat, és hú-ú-ú-ú megy a vonyitás, csak a szomszéd kutyusa marad ki minden jóból, mert ő német juhász lévén az életét egy kenelben tölti, csak addig jöhet ki még kitakaritják. Szegényt nagyon sajnálom.

Apropó cica. Hatalmas nagy vadászok mind a ketten. Főleg Sziszi, mert Joci elbambulja. De azért a frászt rám tudják hozni. Mindent megfognak amit tudnak, a sünire nagyon haragszanak, mert azt nem tudják bántani. Van egy speciális morgós ugatásuk, akkor tudom, hogy menni kell sünit menteni, az esetek 9O %-ban tényleg süni. Sajnos egér is akad, de azt Sziszi megfogja. Azazhogy Sziszi dolgozik, és Joci szájába sétál be az egérke. A nő dolgozik, a férfi meg learatja a babért.Képes egész este keresni, és másnapra sem felejti el, kezdi a szaglászást előlről, addig nem nyugszik még el nem kapja valaki, azután olyan halálosan fáradt lesz, hogy alszik mint a bunda. Ha fiatalabb lenne elvinném a rendőrségre jó kis kereső kutyának.

Jocira visszatérve, most 3 éve hogy együtt vagyunk, már feltétel nélkül elfogadott, már tudok vele játszani, gurul a földön, vakarom a hasát, nem szalad el, ha rosszat csinál meghúzom a szőrét, és rögtön tudja mi a módi. Amikor elmegyek, kiülnek a kapuba a lépcsőre és amig haza nem érkezem, addig őrzik a házat, még pisilni sem mennek hátra. Mindég hozok nekik a nagyvárosból valami madárláttát, persze, hogy várnak. Joci eleinte illedelmes jó fiú volt, evett ivott és elment. Sziszikétől látta, hogy érdemes maradni, hát most együtt eszünk az asztalnál én és a két kódis,

kepeim-sziszi-es--joco-018.jpg

Sziszike felpofátlankodott az étkező padra, és gyerek módjára várakozik a falatkára. Jocika földön ül, szorosan a székem mellett. Hát jó fej a két kis csirkefogó, nem is tudják milyen jó dolguk van. Megháláják a maguk módján.

 

Hozták a tyúkokat, körbe a szomszédoktól. Kitoltam a biciklimet és ők kiszaladtak, elmentek jó messzire, és üres szájjal sose tértek vissza. 11 tyúk van a számlájukon. Én nem is tudok tartani, mert Sziszi valahogyan be tud menni a tyúkok közé és pillanatok alatt kinyírja őket. Tyúkügyben is Sziszi a hunyó, Joci csak odaszalad mint aki segíteni akar, ha sikerül megfogja, a lábam elé teszi és leül mellé, mint aki jól végezte dolgát.

Nagyon jól összeszoktunk, ők az én szőrös gyerekeim, nagyon szeretjük egymást.

Jocika teljesen feloldódott, egy bátor, határozott, csupa szív gyönyörű kutyus lett belőle, aki a rafinált, minden hájjal megkent Sziszitől sok mindent eltanult, de megtartotta egyéniségét.

Egymásra nagyon jó hatással vannak, mert Sziszi béketűrőbb lett, Jocit szemmel láthatólag tiszteli, sőt meg merem kockáztatni hogy szereti is. Most már mind a kettő az én kegyeimért harcol. Eleinte féltem, hogy hajtépés lesz belőle, de csendesen zajlanak az események.

Amin pedig csodálkozom, hogy Sziszi velem is másképpen viselkedik, szófogadóbb lett, rögtön leül ha szólok hozzá, ha hívom őket ő az első aki szalad hozzám, teljesen mint az embergyerekeknél a testvéri rivalizálás.

Ma egy nagyon csúnya, esős szombat délután van, ők sem igazán akarnak kimenni Sziszike itt van velem, Jocika az ajtó előtt üldögél, tudja, hogy ebbe a szobába nem szabad bejönni, Sziszit nem érdekli. Na ez köztük a különbség.

A minap elmentem a könyvtárba, Csányi Vilmos könyvéért, és nagy boldogságomra megkaptam. Most olvasom, és bizony nagyon érdekes dolgok vannak benne. Akit érdekel a kutya eredete és fejlődése, viselkedéstana, feltétlenül szerezze meg és olvassa el.

Hála Istennek itt nagyon jó idő van, a kutyusok sokat tudnak kint lenni, de úgy veszem észre, többet vannak bent mint tavaly. Talán ha esni fog a hó és napsütés is több lesz, jobban kimennek.

deli-piheno.jpg

 Most jött el az az idő amikor esznek és alszanak, bepótolják a nyári rohangálást. Rendíthetetlenül az ágyam tetején alszanak mint két jóbarát, egymásnak támasztják a hátukat.     Joci nagyokat nyög, Sziszi meg horkol. Pedig pár nappal ezelőtt csúnya affér volt közöttük, csak a sikítást hallottam mikor kinéztem

Sziszi leharcolva jött, mit jött sántikált, a pofácskáján nagy seb, szőre össze vissza állt, de szájában egy fekete valamit tartott. Kiderült, hogy egy nagy csont volt, amit valamikor elásott és most előszedett, mert így finom a cupák jó sárosan. El nem tudom képzelni ki ásta el és miért verekedtek, mert Joci szeme alatt is találtam sebet. Én bepánikoltam, figyelgettem őket, de másnap már /mit másnap, egy óra múlva/ játszottak mintha mi sem történt volna. /a gyerekek is így szokták, a szülők még össze is vesznek, a srácok meg jól elvannak./    

Jocinak van egy édes szokása, amikor reggel felébred, mind a kettőnket köszönt. Sziszinek végig szagolgatja a hátát, úgy néz ki mintha puszilgatná, nekem meg dörgölőzik az ágyam oldalához mint a cica, csak nem dorombol. Ha nem veszem a lapot, elkezd dagasztani, táncolgat az első lábaival. /Erről ír is a könyv./Ilyenkor ki kell engedni őket, van vagy ½ 6 reggel, majd dolguk végeztével visszajönnek. Sötét is van, hideg is, még visszabújunk egy kicsit. Azután ½ 8-kor kelünk, boldogok, mert ők már nem álmosak. /Ez az egyetlen élethelyzet, amiben tiszteletben tartják az akaratomat.Nézelődnek, de csendben vannak./Én itt vidéken tanultam meg reggelizni, és pillanatok alatt hozzászoktak ők is. Elfoglalják helyeiket, azért türelmetlenül bár, de végigvárják amíg elkészülök, kitakarítok, és elkészítem a reggelimet. Általában gyümölcsös zabpelyhet főzök, tudom azt ők is nagyon szeretik és nyugodtan adhatom nekik is reggel mert nem hizlal, egyébként csak ebédet kapnak nagyobb adagot, azután alszanak, és délután egy-egy csontot. Este semmit. Délután még van egy alma, vagy ami van gyümölcs, mivelhogy én nem tudok nélküle létezni mindég van valami itthon. Joci meg tud enni egy egész almát, úgyhogy a zöldségesből leárazva kapom amit már nem tudnak eladni.

Ez a kutyus minden zöldséget megeszik, emlékszem gyerekkoromban megkaptam mindég a káposzta torzsáját, és azt nagyon szerettem. Hát ő is, legjobban a sütőtököt szereti, meg a karalábét, meg a céklát, meg mindent./A könyvben olvastam, hogy a kutyák a farkastól származnak, ők pedig sokféle növényt is megesznek, minden ellenkező híresztelés ellenére jobbára növényevők/ innen eredeztethető a kutyák zöldség szeretete. Sziszi is próbálkozik, nehogy lemaradjon, de amit nem szeret azt is megeszi,/nehogy több maradjon Jocinak/ de ki is hányja.   Átvették teljesen az én ritmusomat, és ha nem úgy történik ahogy megszokták, Sziszi igen hangosan reklamál. De a szemét kellene látni. Olyanokat mond vele, hogy az nem tűr nyomdafestéket.. Jocikám kajaügyben a rendesebb fajta, annyit eszik amennyit kap, és azt amit kap, és ha azt mondom nincs több, ez az enyém, szépen csendben elballag. Sziszi az ő erőszakosságával kivár, de ő sem kap. Ha elfogyott és nem kapott vakkant egyet, rám néz, elmegy./ gondolom azt mondja le vagy………. /

 Másodszor veszem észre, hogy bosszút állnak. Egy egész napra el szoktam menni minden hónapban egyszer. Akkor ki van adva napiparancsba, hogy vigyázzanak a házra. Eleinte /még jobb idő volt/ meg is fogadták oly annyira, hogy odapisiltek a lépcsőre, el sem mentek a kaputól. Ilyenkor csak egy a gond, hogy nem kapnak ebédet, hát körülnéznek és kiszolgálják magukat, vagy mennek a szomszédasszonyomhoz, és Sziszike kiordít maguknak egy-egy szelet kenyeret. Mesélte Marika, hogy úgy ugat, ugrálnak a kerítésre, hogy ő tudja mit akarnak Most viszont valószínü, hogy ő sem hallotta őket, és úgy esett, hogy néha-néha bejöttek, és ellopták a polcról a cukrot. Bontatlan kilós csomagot.

 

Úgy vettem észre, hogy mikor hazaérkeztem kínáltam őket
étellel,éslegnagyobb meglepetésemre csak kotorásztak a tálkájukban de
nem nagyon ettek. Azután Joci kitálalta gyomra tartalmát. Fehér hab. Úr
Isten valaki megmérgezte……..Sziszi sem eszik. Elfeküdt. Már akartam
hívni az orvost, mikor találtam egy darabot a cukros zacskóból, de semmi
mást. Nézem, hűlt helye a cukornak. De még nyoma sincs. Felnyalva az
utolsó szemig. Nem is ragadt!!!!!!  Hála Istennek, büdös bestiák.
Megmaradtok. Nem az első eset, de biztosítom őket, hogy az utolsó!!!!
Máshova tettem. Előbb kellett volna.
Ez volt a bosszú, mert itthagytam őket. Az előző eset is pontosan így történt. Csak akkor fél kiló porcukor volt az orruk ügyében. Próbáltam rekonstruálni a helyszint, csak úgy történhetett, hogy két lábra álltak, leráncigálták a polcról, aztán felnyalták.
 
Nem lehet rájuk haragudni, /legalábbis nem túl sokáig/ mert kicsi szívük minden melegét ránk zúdítják. Ha bárhonnan megjövök Jocika eltáncolja a Kállai kettőst, Sziszike meg feláll a lépcső tetejére és csóközön……..
  
Szóval Csányi professzor úr nem véletlenül nevezi őket szőrös gyerekeknek. Nagyon örülök a könyvének, mert én már-már azt hittem megidealizálom a kutyák viselkedését, és mivel már nincsenek kicsi gyerekek a közelemben, őket képzelem gyerekeknek. Hát nem. Ők valóban olyanok mint a kicsi gyerekek. Úgy 5 éves korig, később az embergyerek már rafinált, rámenős, és érdekember. A kutya soha. Ő csak rafinált és rámenős, a jég hátán is megél,/láthatjuk filmekben, meg a kóbor kutyák/ de soha semmit nem tesz érdekből. Ha kikap, behúzza fülét farkát, elkullog, de ugyanúgy szeret. Még sírni is tudnak igazi könnyekkel.
Egy gond van, hogy beszélni nem tudnak, bár ki tudja,……Sziszikém néha odamondana.
 
Most este van, édesdeden alszanak természetesen az én helyemen. Pont akkora, hogy kinyúlva elférnek kényelmesen, egyik a másik után. Joci szépen megy a helyére mert én is szeretnék vizszíntesbe kerülni.alszik.jpg
 
. Pedig pár nappal ezelőtt csúnya affér volt közöttük, csak a sikítást hallottam mikor kinéztem, Sziszi leharcolva jött, mit jött sántikált, a pofácskáján nagy seb, szőre össze vissza állt, de szájában egy fekete valamit tartott. Kiderült, hogy egy nagy csont volt, amit valamikor elásott és most előszedett, mert így finom a cupák jó sárosan. El nem tudom képzelni ki ásta el és miért verekedtek, mert Joci szeme alatt is találtam sebet. Én bepánikoltam, figyelgettem őket, de másnap már /mit másnap, egy óra múlva/ játszottak mintha mi sem történt volna. /a gyerekek is így szokták, a szülők még össze is vesznek, a srácok meg jól elvannak./     Jocinak van egy édes szokása, amikor reggel felébred, mind a kettőnket köszönt. Sziszinek végig szagolgatja a hátát, úgy néz ki mintha puszilgatná, nekem meg dörgölőzik az ágyam oldalához mint a cica, csak nem dorombol. Ha nem veszem a lapot, elkezd dagasztani, táncolgat az első lábaival. /Erről ír is a könyv./Ilyenkor ki kell engedni őket, van vagy ½ 6 reggel, majd dolguk végeztével visszajönnek. Sötét is van, hideg is, még visszabújunk egy kicsit. Azután ½ 8-kor kelünk, boldogok, mert ők már nem álmosak. /Ez az egyetlen élethelyzet, amiben tiszteletben tartják az akaratomat.Nézelődnek, de csendben vannak./Én itt vidéken tanultam meg reggelizni, és pillanatok alatt hozzászoktak ők is. Elfoglalják helyeiket, azért türelmetlenül bár, de végigvárják amíg elkészülök, kitakarítok, és elkészítem a reggelimet. Általában gyümölcsös zabpelyhet főzök, tudom azt ők is nagyon szeretik és nyugodtan adhatom nekik is reggel mert nem hizlal, egyébként csak ebédet kapnak nagyobb adagot, azután alszanak, és délután egy-egy csontot. Este semmit. Délután még van egy alma, vagy ami van gyümölcs, mivelhogy én nem tudok nélküle létezni mindég van valami itthon. Joci meg tud enni egy egész almát, úgyhogy a zöldségesből leárazva kapom amit már nem tudnak eladni. Ez a kutyus minden zöldséget megeszik, emlékszem gyerekkoromban megkaptam mindég a káposzta torzsáját, és azt nagyon szerettem. Hát ő is, legjobban a sütőtököt szereti, meg a karalábét, meg a céklát, meg mindent./A könyvben olvastam, hogy a kutyák a farkastól származnak, ők pedig sokféle növényt is megesznek, minden ellenkező híresztelés ellenére jobbára növényevők/ innen eredeztethető a kutyák zöldség szeretete. Sziszi is próbálkozik, nehogy lemaradjon, de amit nem szeret azt is megeszi,/nehogy több maradjon Jocinak/ de ki is hányja.   Átvették teljesen az én ritmusomat, és ha nem úgy történik ahogy megszokták, Sziszi igen hangosan reklamál. De a szemét kellene látni. Olyanokat mond vele, hogy az nem tűr nyomdafestéket.. Jocikám kajaügyben a rendesebb fajta, annyit eszik amennyit kap, és azt amit kap, és ha azt mondom nincs több, ez az enyém, szépen csendben elballag. Sziszi az ő erőszakosságával kivár, de ő sem kap. Ha elfogyott és nem kapott vakkant egyet, rám néz, elmegy./ gondolom azt mondja le vagy………. /
 
Én nagyon remélem, hogy tetszett a két kutyus története, és bízom abban, hogy akiknek eddig nem volt kutyusuk MENHELYRŐL szereznek, akiknek meg van, azok még jobban fogják szeretni.
"KIT MEGSZELIDITETTÉL, FELELŐSSÉGGEL TARTOZOL EGY ÉLETRE." Nem pontos az idézet azért nem is írom az író nevét, csak annyit hogy a Kis hercegből van.
 
Bocs, hogy kicsit hosszúra sikeredett.
 
 
 
 
 















































 







 

 

Képgaléria

A kutyusaim

Dátum: 2016.01.11
Fénykép: 6
Mappák: 0